Kirúgott magából az élet

Megosztás ezzel:


Kirúgott magából az élet,
Nincs többé szüksége rám.
Bár künn a természet éled,
A sorsom magányba zár.

Midőn a lakomba térek,
Gyermekem vádlón néz rám.
Engem a szégyenpír éget,
Asszonyom gyilokkal vár.

Csókoddal vétkezem régen,
Magával sodort az ár.
Gyöngyszínű íriszed nézem,
Lelkem a távolban jár.

Szenvedély tüzében égve
Öledben hamvadtam el,
Méltatlan lettem a létre,
Holnap a sírhant nyel el.

Kirúgott magából az élet,
Nincs többé szüksége rám.
Hogy szólhat rólam az ítélet?
Jézus vagy Lucifer vár?….

Megosztás ezzel:


Share

2 thoughts on “Kirúgott magából az élet”

Hozzászólás a(z) Toplak Zoltán bejegyzéshez Kilépés a válaszból




Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!