Anyámnak…

Megosztás ezzel:


Eliza Beth: Anyámnak

Árva lettem, apátlan-anyátlan,
ki tudta, de mégsem várta,
hogy eljön az a pillanat,
mikor a szív megszakad.
Sokat szenvedett,
de végre megpihenhetett,
már a felhők közt száll,
lelke nyugalmat talál.
Elment ahhoz, kit még sosem látott,
de ott belül mindig hozzá vágyott,
s most már az ő lába előtt mond
értünk imádságot.

Megosztás ezzel:


Share

Vélemény, hozzászólás?




Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!