Eliza Beth: Itt a Mikulás!

Eresz alatt, téli éjben apró jégcsap didereg,
Csillagfényben, hóesésben egy madár sem csicsereg.
Halk léptekkel surran-libben angyaloknak serege,
Mikulás és krampuszai járnak körbe ma este.
Hej-hohó, halihó!

Hosszú copfos kisleányka bámul ki az ablakon,
Pisze orrát odanyomja, kíváncsi ő oly nagyon.
Szomszéd házba éppen akkor kukkant be a Mikulás,
Kedves szóval, szeretettel nyitogatja puttonyát.
Csillagszemű gyerekeknek ajándékot osztogat,
Feneketlen puttonyának kincse között fosztogat.
Hej-hohó, halihó!

– Megkaptam a leveledet, pisze orrú kisleány! –
Osont oda ablakához serényen a Mikulás.
– Jó is voltál, szorgalmas is, jár neked az ajándék,
Ha nem lenne oly szűk a kémény, istenuccse, bemásznék.
Így azonban arra kérlek, nyissad ki az ablakod,
Jóságodért csereképpen választhatsz egy csillagot. –
Rénszarvasok dobbantanak, csilingel a száncsengő,
Mikulásnak szakállára hull a pelyhes hó-eső.
Hej-hohó, halihó!

– Azt a picit, pislákolót! – mutatja a kisleány –,
Ne legyen oly árva szegény karácsonyunk hajnalán.
– Mért nem azt a nagyot kéred? Azt a fényest, közelit?
Minden gyerek azt kívánja, ha az ünnep közelít.
– Nem kell nekem nagyon fényes, hivalkodó üstökös,
Inkább az, mely magányosan, szerénykedve tündököl. –
Mikulásnak tetszik nagyon, hogy a kislány oly szerény,
Lelke gazdag, szíve boldog, sosem lehet ő szegény.
Hej-hohó, halihó!

Ajándékkal elhalmozza, szeretettel öleli,
Kicsi leány nem csalódott, ragyognak a szemei.
Krampuszoknak nincsen dolga, el is mentek máshova,
Faluvégi suhancoknak botot visznek éjszaka.
Mikulás az ablak alatt búcsút int a kislánynak,
Szánra pattan, nagyot rikkant a tizenkét szarvasnak.
Hej-hohó, halihó!

Eresz alatt, téli éjben apró jégcsap didereg,
Csillagfényben, hóesésben egy madár sem csicsereg.
Rénszarvasok röpítik fel az égre a Mikulást,
Csengő szánról szórja szerte a Földön a kiáltást:
Hej-hohó, halihó!