Bedő Csaba: Eljövetel

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Bedő Csaba – Eljövetel

Milyen szürke ma az ég,
milyen sápadt ma a táj.
Megriadva néz a nap,
semmi szépség, semmi báj.

Alig van, mi derűt adna,
alig van, ki rám nevet,
apró felhők arccá válnak,
s dühtől égnek fellegek.

Buta szellő csalna mosolyt,
nem tudja, hogy nem szabad,
egy dolga van ma a szívnek:
hitet vesztve megszakad.

Örök vágyak, hű emlékek,
lassan vesznek semmibe,
érzi már e beteg világ:
még semmi nem fájt ennyire.

Vaskos súllyá lesz a lélek,
kit száműztek, most oly közel,
kialszik az örökmécses,
a bukott angyal így jön el.

Eliza Beth

Van-e Úr az élet felett,
aki mindent megbocsát?
Akármilyen rossz is vagyok,
rosszabb nálam a világ!

Bedő Csaba

Az élet csupán színdarab,
mit nem játszanak máshol,
hogy ki rendezte rejtély,
de Isten vadul cáfol.

Eliza Beth

Életemnek színdarabját
egymagamban játszom,
kemények a feltételek,
sosem akad párom.

Odafönt az égben
az Úr nevet rajtam,
de bosszút állok, s itt lenn
én nevetek rajta!

Bedő Csaba

Az élet bizony nehéz darab,
és kevés a jó partner,
ha kicsit lazább lesz a casting,
ráakadhatsz egyszer.

Nevess rajta bátran,
hisz ő is rajtad nevet,
egyenlőség lévén,
Tenéked is lehet!

Eliza Beth

Megteszem, mit megtehetek,
erre vagyok képes,
viccet szövök életemből
azért olyan édes.

Felesleges búslakodni,
süllyedni a “Fáj!”-ba,
barátaim körbevesznek,
szívem meleg kályha.

Bedő Csaba

Édes élet, édes halál,
egyik kóstol, másik zabál.
Életünk csak olcsó menü,
emészteni nem egyszerű.

Vidám vagyok, mint a rosseb,
búsuljon a fene!
Szívem ritmusára,
életem a zene.

Eliza Beth

Muzsikával élni
a világ legszebb dolga,
Muzsikaként élni
kiváltsága a jóknak.

Bedő Csaba

Minden élet zene,
húron pengő dallam.
Eleinte hangos,
majd elillan halkan.

Eliza Beth

Elillan az élet,
lobban gyertya lángja,
szerettemnek arcát
már csak szívem látja.

Bedő Csaba

Szeretet, a szívnek kardja,
van, hogy éltet, olykor öl.
Akár elfutsz, akár támadsz,
végül mindig megjelöl.

Eliza Beth

Rajtam van a Sors pecsétje,
elszaladni nincs hová,
ragaszkodó élet-bélyeg
utam végén szarkofág.

Bedő Csaba

A sors elől nincs hová bújni,
kicselezni nem lehet.
Ha néhanap mégis ezt hinnéd,
akkor is épp megvezet.

Eliza Beth

Visszatértünk a kezdőpontra,
szürke-ködös már a táj,
mécseslángja végsőt lobban,
bukott angyal szíve fáj.

Bedő Csaba

A gondolatot homály fedi,
a hajnal ködös leple,
a bukott angyal útnak indul,
lelkekért a mennybe.

Eliza Beth

Bekopog a fénylő kapun,
Szent Péter szól: Jöjj be!
Körülnéz a bukott angyal,
mit keres a mennybe’.

Bedő Csaba

A menny volt egykor hajléka,
s a száműzetés hosszú.
Tiszta lelkeket ront meg,
így édes a bosszú.

Eliza Beth

Jő egy lélek, ártatlan,
szándéka is tiszta:
Bukott angyalt a mennybe
ő vezeti vissza.

Megosztás ezzel:

FacebookTwitterGoogleLinkedInEmail this page


Share

Vélemény, hozzászólás?


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A képzelet tengerén hajózom…

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát!